tegnapelőtt este mikor cuccoltunk fel J.-vel, ott ült a lépcsőház kapujában egy kismacska. egy ciculi! nyávogott és bizalommal, kérőn nézett ránk. ebben a nézésben csak később fedeztem fel a "balekot fogtam" motívumát. álltunk szemben Ciculival és fizikailag éreztem hogy nőm lepuhul: mint egy tömb vaj a tűző napon. "nem hozhatod fel!" sziszegtem.
Hadakoztunk még néhány felesleges percet a sorssal, de Ciculira nem talált rá sem a családja sem a gazdája, így hát Ciculi rendelkezésére bocsátottuk lakásunk egy részét. Birtokba is vette, de jelezte hogy a nappalira és a konyhára is igényt tartana, és mindenhol számít a társaságunkra is, mert amikor egyedül maradt, keserves nyávogásban tört ki. Mindazonáltal kultúrmacska módjára viselkedett, a számára kiutalt cipősdobozban töltötte összegömbölyödve az éjszakát, a dolgát a lefektetett újságlapra végezte és hibátlanul fogyasztott a műanyag tálkákból. Nagyon megszerettük és valahogy programot adott nekünk hogy gondoskodjunk róla. Érzelmileg nagyon elfáradtunk.. ha van ilyen.. Nem tudom vazze.. találjatok egy macskát, fogadjátok be, aztán agyaljatok hogy mi lesz vele holnap, és akkor majd megtudjátok mit éreztünk! :) Azt mindenesetre tudtuk hogy hozzánk Ciculi nem vackolhat be! Imádjuk az állatokat és meggyőződésem hogy Ciculi kivételesen intelligens és megacuki állat, de nem tartunk ilyesmi állatokat a lakásban. Nekik is kínzás, én meg kiakadok ha szőrt találok a kanapén vagy a kávémban és az nem az enyém!
Így hát ciculinak másnap gazdát kerestünk. Ez úgy történt hogy bejött velem dolgozni, ahol rögtön belakta az irodát és fogadta alattvalóit. Mindenki imádta, szemérmetlenül tűrte a szembedícsérést. J. is meglátogatta ebédidőben, fényképét pedig megfuttattuk közben a fészbúkon és a vállalati imél-címlistán. ezt:
jó arc, nem? pár hetes lehet azt mondják.
végülis egy kollégám hazavitte. Én is hazajöttem, hanyatt feküdtem és qrvára hiányzott a mi ciculink! hülyeség, mi? egy kis bolhás macskakölyök.. Mindenesetre mondtam J.-nek ha legközelebb ilyet lát nézzen félre..
Szerencsére még ugyanaznap (tegnap) kölcsönkaptuk Z.-t, J. barátnőjének a kisfiát. Z. elmúlt éve kicsit zaklatott volt, ebből kifolyólag néhányszor együtt töltöttük az időt és jól összehaverkodtunk. Szeret velünk, így az anyukája most is megengedi néha hogy átjöjjön játszani és nálunk aludjon. Tegnap kijött velünk a házhoz, futkározott a kutyákkal, aztán vacsoráztunk, néztünk
Barney-t, végül Z. elájult. :)
Reggel kapott egy kakaót
, később pedig J.-vel együtt bejöttek a mh.-emre megnézni a halacskáimat. Ezután sajnos vissza kellett vinnünk, mert az apukájával volt randevúja.
Rossz kedvem is lett. Úgy értem tök rossz kedvem lett: se Ciculi, se Z. ... Annyira rossz kedvem lett hogy J. elvitt egy helyre ahol tudta hogy mindig van
szalontüdő. Gyengém ugyanis a szalontüdő. Szeretem őt, na! Úgyhogy ez kedves ötlet volt J.-től. Mit mondjak, a koszt se volt rossz, de halljátok barátaim: uborka volt a szalontüdőben! Csíkokban mint a hentestokányban! Keresem a szavakat... Finom volt az étel, de ez a cucc nem volt belevaló.. Vannak ételek amik csakis ortodox, classic módon elkészíthetők! Nem éri meg a trükközés! nem kell flikk-flakk! A sztrapacska ne legyen kapros, a gulyás ne legyen káposztás és a szalontüdő ne legyen uborkás, mert az nem az! Három ilyen érzelmi megrázkódtatás 24 órán belül, képzelhetitek milyen lelkiállapotba kerültem délutánra!
És akkor kimentünk a házhoz ahol minden arra emlékeztet hogy nagyon csinálni kéne, mert kifutunk az időből, de nem tudjuk hogy kifutja-e a pénzünkből! mindenesetre kimentünk és engedve az őszi nap csábításának kitoltuk a bringákat és körbetekertük a várost! Barátaim! Gigajó volt!!! Duna-part, cukrászda, bolt meg ilyenek! Egyszerű dolog, de elmondhatatlanul jólesett! a bringák is kívánták, csak úgy ágaskodtak, nézzétek:
:D
:)
Bejegyzések
