ma szemtanúi voltunk egy taxis rablásnak(?). kocsival haladtunk és a szembesávban egy kanyarodó taxi ajtaja menet közben kivágódott, egy ürge kivetette magát és elrohant. láttuk kiugrani a taxist is. megfordultunk hátha a taxisnak szüksége van segítségre/szemtanúra, de mire megcsináltuk az Y-t, már nem volt sehol. elindultunk arra amerre az elkövetőt futni láttuk, és hamarosan újra láttuk is őt, kicsit távolabb az úttól a házak között. továbbmentünk hogy hátha taxissal, rendőrre vagy mittoménmivel találkozunk akit útbaigazítanánk. és ekkor tűnt fel a nap hőse: egy bucifejű peckes járású tag, sárga láthatósági mellényben az út mellett, a mellény hátán valami kivehetetlen címer-féle! idézem a párbeszédet:
- ne haragudj, te polgárőr vagy?!
rövid habozás, átsuhanó öröm az arcon hogy megtalálta a megfelelő választ, majd:
-láthatnád a hátamon hogy mi vagyok, ha megtanultál volna olvasni!
és nagyon elégedetten a helyzetszerű és frappáns válaszával hátat fordít és elsétál...
én még utánakiáltottam néhány jó szót, ezeket nem idézem.
a rövid intermezzo szereplői közül, ha választanom kéne, ezt az utolsó bunkót ütlegelném valami nehéz vassal addig, amíg már csak valami nyöszörgő, alvadt vérrel borított húsmassza-szerűség nem lüktetne belőle a porban, a kutyapiszokban.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése