apámmal megittunk egy kávét Mátrafüreden. Együtt érkeztünk a cukrászdába egy családdal. első pillanatban levettem hogy nem stimmel valami és utána nem is nagyon néztem oda. fixírozni sem akartam őket és hát nem is volt jó nézni.. Két felnőtt és egy kisgyerek, de a felnőttek kicsit öregek a kisfiúhoz. És a férfi meg valahogy.. mintha nem apa lett volna, hanem nem is tudom.. barát vagy nagybácsi. A nő furcsán madárfejű volt és nem tudott artikulálni. láthatólag fizikailag nem volt rá képes a torz arckoponyája miatt. viszont furcsa artikulálatlan nyelvén kommunikált a családjával. mint a siketnémák, kb. Kirándultak, a nő túraruhában volt, a kisfiú rövidnadrágban, trikóban, a férfi szövetnadrágban, ingben, a vállán hátizsák és a lábán pedig szandál zoknival. kiszúrtam, mert elsőre NDK-típúsú műbőrnek néztem, de azt hiszem mégis inkább bőr lehetett és jobb darab. És nagyon figyelmesen, szeretettel beszélt a kisfiúval aki.. szomorúszemű volt és szintén madárfejű és képtelen a beszédre. Mindent összevetve félszegen viselkedtek, olyan bocsánakérő módon.
Apám hozta szóba később a "szerencsétlen családot" és hogy ez egy genetikai rendellenesség és nemrég látott róla egy dokumentumfilmet.
nem tudom miért nem mennek ki a fejemből, elég szívenütő volt ahogy ott torokhangon makogtak egymással a cukrászdában. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése