sic transit..

van egy post-om amit nem publikáltam, csak beleírom amiről később írni akarok. ma későn keltem, mivel hajnali 1/2 4-ig gombáztam és a műzlistálkám felett elhatároztam hogy a piszkozat-posztból kidolgozom a "kockakő" emlékeztetőt. De mielőtt belecsapnék, nézzétek mivel töltöttem az éjszakát:

amit látni kell az egy óiáspöfeteg, mögötte pedig egy kis kosár mindenféle gomba. Nagyon látványos a pöfi, ugye? 3-an voltunk, háromfele osztottuk, de így is van vagy 8-10 szelet a hűtőben. A vargányákat, tinorukat, galambokat és a pár fülőkét szokás szerint ledinszteltem, elkészítésüket J.-re hagyom. A rókákat egyben hagytam, azt tervezgetem hogy a pöfi szeleteket tepsiben megsütöm és a rókákból valamilyen mártást csinálok hozzá! de ez majd csak du. lesz.

Na vissza az utcakőre!

Az utcánk így néz ki:

Ez a kép az erkélyünkről készült és nem látszanak a kétoldalt álló paneltechnologiávak készült épületek: óvoda, bölcsöde, egykori irodaépület, munkásszálló, stb. Ez az arculat a '70-es évek elején alakult ki. Van mikor a tűzóltók elállják a kilátást: :)

és van olyan is hogy én látom másmilyennek:

A fenti fotókon nem lényeges, de észrevehető részlet hogy az utca kockakővel van burkolva. Időtálló, nagydarab, szürke gránit kockák, becslésem szerint olyan 90-100 éve rakták le őket. Csak akkor az utcát még Ferenc utcának hívták. No, ezeket az utcaköveket kezdték felszedni két hónapja, hogy leaszfaltozzák az utcát. A régi gránit elkoptathatatlan volt, mindig örültem mikor ráfordultam, mondogattam is mindig hogy itt bizony nem lesz kátyú! Az útfelbontással járó munkák ártottak neki egyedül, változó mértékben. az elmúlt években kétszer nyúltak hozzá, szélsőséges minőségű munkavégzéssel: a csatornát építő Alterra munkatársai kihúzott zsinór mellett, homokágyazatba végtelen precititással puzzle-zték vissza a köveket, a digisek meg csak úgy visszahányták őket a gödörbe. azt hiszem ők verték az utolsó szöget a régi útburkolat koporsójába. Két ok miatt volt kedves a szívemnek a régi kockakő: először is, a gyerekkoromat juttatta eszembe, mikor reggelente apám erre vitt minket oviba, vagy mikor nagyszüleimtől hétvégenként hazatértünk a telekről, az Imre téren leszállva a "sárgabuszról" erre battyogtunk haza vasárnap este. Másrészt pedig egy érdekes, családi vonatkozású emlék tűnt most el a burkolatcserével: Az 1972-es építkezések során az utca elbontott házai előtti kocsibehajtókat meghagyták. megmaradtak, bár nem vezettek már kapukhoz, hiszen az újonnan felépített középületek főbejáratai már máshova kerültek. Az egyik ilyen behajtó dédapám id. Schäffer József, korcsmáros, I.Vh. veterán, községi bíró házához tartozott. A Schäfferek még Savoyai főhercegtől kapták letepítési szerződésüket 1712-ben, úgyhogy másfél év múlva lesz 300 éve hogy itt dekkolunk a kerületben. Hanem most az aszfaltozással felszedték a régi szegélyköveket is és új, folytonosra cserélték őket. Most már nem jelzi semmi, hol állt a régi, polgári családiház, emlékét csak fotók őrzik. Így nézett ki a kertje és lakói: