két napja láttam egy downos kislányt a családjával. olyan 3 éves forma lehetett, a kisebbik testvérével és a szüleivel. egészen torz volt az arca, de egyébként szívet melengetően helyes volt, mint egy kis mackó rózsaszín télikabátban, sapkában, ahogy megragadta a pénzbedobós játékot és mászott fel rá. az apja már jött is az apróval, gondolom semmit nem tagadnak meg tőle. semmi kis jelenet volt, mégis valahogy a szívembe szúrt, két napja állandóan az eszembe jut, nem tudok szabadulni tőle.

you don't fool me

Ismereitek ezt a klippet:?

Nagyon szerettem, különösen tetszett a benne szereplő lány. Ilyenkor megkeresem a nevét, utánanézek miben látható még, vannak-e képei a neten. Amikor a klipp készült, 1996 az interneten sokkal kevesebb tartalom volt, nem is tudtam meg róla semmit. 15 év elteltével visszatértem a témára (bulldog vagyok, mi?) és: még mindig semmi! csak olyan rórumbejegyzések ahol szintén a szereplőket nyomozzák. szerzők, producerek és rendezők is megvannak, de a lány neve.. "natting, uraim!"

25

Kosárlabda meccsen voltam a hétvégén. egy 25 éve lejátszott bajnoki döntő gálameccsét játszották az egykori résztvevők. megrendítő volt. miattuk is, miattam is. 16 éves kamaszként minden meccsüket láttam ezeknek az embereknek és jórészt az edzéseiket is láttam. és valahogy megütött az időutazás. érdekes és szép este volt.

39

ma vagyok 39 éves. ezen a héten diagnosztizálták a gerincsérvemet és nem kaptam fizetést. lehet hogy megszűnik a munkahelyem. viszont kibővítettem használt téglával a teraszt.

before..

egy filmet nézek épp. (btw a munkahelyemen). a címe : Mielőtt lemegy a nap . 2004-es mozi, hát most jutott el hozzám..Még csak az elején tartok, de amit láttam nagyon tetszik. Ez tulajdonképpen egy folytatás. az első részben, az 1995-ös a Mielőtt felkel a nap -ban két fiatal turista találkozik egyetlen napra Bécsben. A szerelmük is ennyi ideig tart. Nem nagyon emlékszem a sztorira, csak arra hogy nagyon szerettem ezt a mozit, biztos azért mert én is annyira fiatal voltam és nagyon szerelmes akartam lenni. a második részben 10 év után újra találkoznak!

tartottam ettől az egésztől. egyrészt giccses, másrészt szánalmas kicsit, hogy úgy várom a történetük folytatását mintha az én életem lenne.. vagyis hogy megint csak nézem a mások életét és nem megélem a saját élményeimet. .. mindegy, belekezdtem. ez a két remek színész, Julie Delpy és Ethan Hawke tökéletesen kelti azt az illúziót hogy ott folytatják a beszélgetésüket ahol tíz évvel azelőtt befejezték és mi nézők szintén azt érezzük hogy ott voltunk velük akkor is és most is, és milyen tök jó is ez!

folytatom is a filmet! ;)

le miserable

nem most futom életem formáját.. ennyire szegény még sosem voltam. és ez már nem változik. 10.-én fizetés, befizetem a csekkeket, 15.-ére nem marad semmi. azonkívül gerincsérvet kaptam. még vizsgálják, de elég biztos. mindenesetre eltiltottak mindentől. most ne olyasmire gondoljatok hogy nem készülhetek az olimpiára vagy ilyesmi, hanem pl. hogy lehajoljak.. szép?

mindegy, legalább itt a tavasz, vetkőznek a csajok! mindent a szemnek!

"such a perfect day"

szombat délután, egyedül a munkahelyemen. nem kell sietnem sehova. zenét hallgatok és bámulom a halakat..